Betegek szentsége
Mivel segít Jézus a betegnek? Szent Jakab levelében üzeni:
„Beteg valaki köztetek? Hívassa el az Egyház papjait, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket (üdvére lesz a betegnek), és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.”
(Jak 5,14-16)
Ez a szentkenet, a betegek szentsége. Jézus ajándéka. Kiszolgáltatási módja: szent olajjal való megkenés. (homlok és kézfej) Karizmatikus megkenés. Az Úr is küldte apostolait (Mt 10,8, Mk 6,13). Betegnél oly fontos a simogatás. Izzadságának letörlése, megmosdatása (hospice), bedörzsölése (háta), védekezés a felfekvések ellen. Nos, ennek kegyelmi formája az a szentség, amihez tartalmat is ad Krisztus.
„E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével (Amen). Szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, és erősítsen meg jóságosan. Amen.”
Isten szerető jelenlétének jele a pap a betegágynál, amikor ezekkel a szavakkal szolgáltatja ki a betegek szentségét.
Miért a szenvedés?
Jézus, aki nem iktatja ki a szenvedést, nem tagadja, hanem elfogadja, beépíti az életébe, felhasználja és átalakítja. Mint a gyöngykagyló: a belekerülő kis kristályszemet körülsírja, és igazgyöngy lesz belőle. Ahogy a liliom a trágyát illattá alakítja. Ez a jézusi dinamikus csoda. Talán az európai műveltség egyik lényeges rugója, hogy nem tette az embert passzívvá a szenvedéssel szemben. Vagy nem tette hiperaktívvá, kegyetlenné. Nem érted? Nem értjük. Talán sosem fogjuk. Ez van, Isten adta, fogadd el, építsd be, alakítsd át, használd fel a szenvedést. Ez Jézus hozzáállása. (Gyökössy Endre nyomán)
Szomorúságotok örömre változik
Mit mondhatok a betegeknek? Mit mondhatnék? Mindenek előtt nem kell szégyenkeznünk betegségünk miatt. Ez nem olyan dolog, amit titokban kell tartani, nem egy tabu. Ez a személyi igazolványunknak azon része, ami valójában hasonlóvá tesz Jézus Krisztushoz. Hogyan is rejtegetnénk őt el? Hihetetlen, rendkívüli felismerhetőségi igazolványunk. Nem kell szégyenkeznünk betegségünk miatt, büszkéknek kell lennünk rá.
Ám harcolnunk kell a betegség ellen. Küzdenünk kell anélkül, hogy feladnánk. Sose torpanjunk meg, ahogy Jézus sem adta fel sohasem. Jézus, Mária nem olyan személyiségek voltak, akik bármit is könnyen feladnak. Folytonosan küzdöttek, a legvégsőkig. Bennünk is ugyanennek a bátorságnak kell meglennie. „Ha tudunk talpon maradva harcolni, akkor tudnunk kell harcolni térden állva is” – mondta Seneca egy gladiátornak. Minden betegnek mondom: bátorság! Az Úr Jézus velünk van. S annyi barátunk is velünk van, akik szeretnek minket. Ne féljünk az egyedülléttől, nem fogytak el a jó szándékú, segíteni akaró emberek.
Éljük át hittel jelen szenvedéseinket, nem feledve, hogy a betegség nem a személyes bűneink gyümölcse. Kérdezik: „Uram, mit tettem, amivel ezt érdemeltem?” Vagy ahogy öregjeink szokták mondani: „talán én helyeztem a kereszten beléd a szögeket, hogy ennyi fájdalmat adsz nekem?” A betegség nem a mi személyes bűneink eredménye. Az Úr ugyanis a szenvedést és a fájdalmat nem a személy érdemei vagy érdemtelensége miatt adja. Ami a szenvedést illeti – az egy misztérium, ami áthalad rajtunk és felettünk áll.
A testvéreinkre való ráhagyatkozás nevel az Istenre való ráhagyatkozásra
A betegség ránevel az alázatra, a ráhagyatkozásra, a bizalomra.
Aki önérzetes szokott lenni, annak szégyen az, hogy ráhagyatkozzék mások szolgálatára. Attól fél, hogy kellemetlenséget okoz a rokonainak, a barátainak. Már attól is szenved, ha azt látja, hogy másoknak vesződsége van miatta. Nincs tapasztalatuk arról, mit jelent kitárt karokkal az előtt a barát előtt állni, aki kedveli őt. Az Úr kezében talán igen, de a barát kezében nem!
Tapasztalatot kell szereznünk a ráhagyatkozásról. A minket szerető barát kezeire való ráhagyatkozás élménye eszköz lehet ahhoz, hogy teljesen ráhagyatkozzunk Isten tenyerére. Ebben áll a teológiai hit valósága.
Inkább jókívánságnak vegyék e gondolatokat, mint oktatásnak. Az Úr áldjon, ha betegség talál meg mindazokkal együtt, akik mellettetek állnak és kezet nyújtanak ahhoz, hogy egészségetek újra virágozzék. Ha bármikor is a Krisztustól tanult szeretettel (agapéval) szeretgetem a beteget, akkor beemelem Jézus szeretetébe. (Antonio Bello nyomán)
Önmagunk elviseléséért
Istenem, segíts, hogy soha ne lázadozzam azért, mert testileg nem vagyok olyan, amilyennek én szeretném. Segíts, hogy természeti adottságaimat el tudjam fogadni olyannak, amilyenek. Segíts, hogy ne zúgolódjam szellemi képességeim miatt se. Ne fájjon nekem, hogy másokat élesebb értelemmel áldottál meg, mint engem.
Add megértenem, a meg nem kapott talentumokkal nem kell elszámolnom. De amit adtál, azt kamatostul várod vissza tőlem is és másoktól is.
Végül támogatásodat kérem, hogy abból, ami most vagyok, komoly igyekezettel és elszánt lendülettel kihozzam azt, ami adottságaimmal és körülményeim között lehetek. Mert azt tudom, hogy Te tőlem is vársz valami olyat, amit csak én tudok megvalósítani. Add áldásodat igyekezetemre, Uram, Istenem. Ámen.